2013 áprilisában vettem át a Magyar Röplabda Szövetség elnöki pozícióját. Őszinte leszek: teljesen outsider vagyok. Két éve csinálom, és szeretem. Nagyon. Soha nem értettem azokat az embereket, akik nap mint bújják a sporthíreket. De most már én is ehhez a kaszthoz tartozom. Ezen a blogon a röplabda elnöki munka hátterét és személyességét szeretném bemutatni. A döntések mögötti szándékot, kicsit mélyebben mindazt, amit elnökként gondolok. 

Két év kemény munka után kidolgoztunk egy elméletet. Ez a "sportainment". Érdekel, hogy ki mit gondol róla.

SPORTAINMENT. Hiszek ebben a szóban. A sport és az angol entertainment (szórakozás) szavak összeforrásából született meg. Azt jelenti: a sport szórakoztat!

A jövő magyar röplabdázása számára felismerendő szó, amely mögött nem csak szakmai tartalom van, hanem a szórakoztatás iránti igény is. A Kormány 2020-ig a röplabdának 4,2 milliárd forintot ad. Ebből a forrásból fontos, hogy új kompetenciákat tanuljunk meg, új bevételi utak és lehetőségek után nézzünk. Ez a forrás nem végtelen, ezért fontos, hogy megtanuljuk eladni magunkat. A sportainment számomra azt jelenti, hogy itt az ideje, hogy foglalkozzunk a nézőkkel, azokkal akik egy-egy mérkőzésen a jegyért pénzt adnak. Nekünk röplabdzázni és szórakoztatni kell! Tudomásul vesszük, hogy egy-egy szakmailag jó meccs ma már nem elég ahhoz, hogy nézők százai és ezrei töltsék meg a csarnokokat. Tudnunk kell, hogy ők épp egy színház, egy mozi, egy kirándulás, egy családi vacsora, egy cirkuszi előadás vagy egy koncert lehetőséget mondtak le amiatt, hogy eljöttek megnézni egy röplabda meccset. A sportágat el kell tudni adni. Nem a szponzoroknak, hanem az embereknek. Ha néződ van, mindened van, ha néződ nincs, semmid sincs.

Elnökként azért dolgozom, hogy a nézőinkből rajongók, a játékosainkból hősök legyenek. Mert a sportot is érzelmek vezérlik. Érzelem márpedig csak a hős és a rajongója között van igazán. A szponzor pedig érzelmeket akar vásárolni, hát állítsuk elő nekik! Avagy: a sportból is lehet színházat csinálni.